Az AVI (angol betűszó: Audio Video Interleave – audio-video-összesorolás, -fésülés) egy fájlformátum, melyet mind a hang, mind pedig videó adatok egy meghatározott csomagban való tárolására és ezen adatok lejátszására hoztak létre. A Microsoft 1992 novemberében mutatta be ezt a formátumot a Windows technológia videó részeként.

Az AVI egy speciális esete az RIFF (Resource Interchange File Format – erőforrás-cserélő fájlformátum) formátumnak, amely a file adatait tömbökre, un. „chunk”-okra (nagyobb darabokra) osztja fel. Minden ilyen „chunk”-ot egy un. „FourCC” cimke azonosít. Az AVI file egyetlen tömböt alkot az RIFF formátumon belül, ami azután két kötelező altömbre és egy nem kötelező (opcionális) altömbre van bontva.

Az első altömböt a „hdrl” cimke jelöli. Ez az altömb a file fejléce és ún. „metadata”-t (adat az adatról) tartalmaz a videóról, mint például a kép dimenziói (szélesség, magasság) és a képkockák száma. A második altömböt az ún. „movi” címke azonosítja. Ez a tömb tatrtalmazza az aktuális kép/hang adatokat amelyek az AVI videót alkotják. A harmadik nem kötelező altömböt un. „idxl” cimke jelöli, és ez az adattömböknek a file-on belüli helymeghatározására szolgál.

Az RIFF formátumon keresztül a „movi” tömb kép/hang adatai kódolhatóak vagy dekódolhatóak egy software modul által, ez az ún. kodek. A kodek az amely a nyers adatot a „movi” tömbön belül használt formátumra fordítja át. Ezért egy AVI file a kép/hang adatokat csaknem bármely tömörítő sémának megfelelően kódolva tartalmazhatja, beleértve: a tömörítelen un. „Full Frames” (Teljes képkocka), Intel Real Time Video, Indeo, Cinepak, Motion JPEG, Editable MPEG, VDOWave, ClearVideo / RealVideo, QPEG, MPEG-4 és más formátumokat. Napjainkban a legnépszerűbb a DivX tömörítés (a videosávnak) és az Mp3 kódolás a hangsávnak. Az interneten megosztott videoklipek és filmek többnyire ilyen fileformátumban elérhetőek.

A Blu-ray Disc, röviden BD egy nagy tárolókapacitású digitális optikai tárolóeszköz-formátum. A DVD utódjának szánják. Sokáig formátumháborúban állt a HD-DVD-vel. Ezalatt mindkét formátumnak megközelítőleg ugyanannyi támogatót sikerült gyűjtenie. A háborút végül a Warner döntötte el, amikor 2008 elején a cég feladta HD-DVD-vel kapcsolatos terveit és állást foglalt a Blu-ray Disc mellett. Ezután a NetFlix és a BestBuy kereskedelmi áruházlánc is közölte, hogy kivonja a kínálatából a HD-DVD lemezeket. A formátum győzelméhez valószínűleg a Sony új játékkonzoljának, a Playstation3-nak megjelenése és sikere is hozzájárult. Mint ismeretes, eme konzol beépítetten tartalmaz Blu-ray meghajtót, míg a konkurens Microsoft XBox konzolja "csak" DVD meghajtót, illeteve opcionálisan hozzá vásárolható HD-DVD meghajtót. 2008. február 19-én végül a Toshiba bejelentette, hogy fokozatosan leállítja a HD-DVD lejátszók, és felvevők fejlesztését, és gyártását. Így a formátumháború gyakorlatilag véget ért a Blu-ray Disc győzelmével.

A DivX a DivXNetworks Inc. által kifejlesztett videó kodek (mozgókép-tömörítési eljárás), amely főleg arról ismert, hogy képes jelentősen összetömöríteni terjedelmes videókat, és így az írásvédett DVD-k sokszorosításával és kereskedelmével kapcsolatos botrányokkal került az érdeklődés középpontjába. Az újabb DVD-lejátszók már képesek lejátszani a DivX-es filmeket is.

A DivX neve valójában „DivX ;-)”, tehát tartalmaz egy emoticon-t, amely egy gúnyos utalás a megbukott DIVX rendszerre.

Egy átlagos film a DVD-n 5-6 GB nagyságú, de DivX-szel akár 600 MB-ra is összetömöríthető, mely így már kényelmesen elfér egy CD-n is. A veszteség elhanyagolható, kivéve a gyors, pörgős, akciódús jeleneteket. Számos program látott napvilágot, amely arra szolgál, hogy DVD-ről egy DivX-es fájlba merevlemezre mentse, optikai tárolóra írja a DVD tartalmát (rippelés), amely ezután egy peer-to-peer hálózaton keresztül akár meg is osztható az interneten.

A video adatfolyamok ilyen nagymértékű tömörítését úgy érik el, hogy kihasználják az egymás után következő képkockák hasonlóságát. A képkocka tömörítése során pedig nemcsak egyszerűen egy Jpeg vagy JPG kódolást használnak, hanem úgy kódolják le az adott képkockát, hogy „ez olyan mint az előző képkocka, csak itt meg itt meg itt más”. Sőt, a jelenlegi képkockát a következőhöz is szokták viszonyítani, hisz ahhoz is valószínűleg nagyon hasonló. Ha két képkocka hasonló, akkor pedig azt kevesebb bittel le lehet írni, hogy miben különböznek. Ezt a módszert egyébként az MPEG szabványban írták le először.

A DivX;) 3.11-es vagy korábbi verziói a Microsoft MPEG-4-es kodekjének hackelt változatai, amelyeket egy Jerome Rota nevű francia hacker készített 1999 körül. A Microsoft kodek eredetileg az asf fájlok tömörítésére szolgált, amelyet később módosítottak az AVI formátumba való menthetőségre. 1998-tól 2002-ig, független fejlesztők számos szoftvereszközt alkottak, amelyek jelentősen emelték a DivX;) 3.11 kodek által készített videók minőségét. Az egyik ilyen figyelemre méltó program a Nandub, a VirtualDub egy módosítása, ami egy dupla kódolású ún. Smart Bitrate Control-t (SBC – Intelligens Bitrate Kontroll) alkalmaz, más hackelt kodekek mellett.

Később Rota cége, a DivXNetworks, Inc. készített egy jogtiszta verziót a kodekből (DivX 4) a jogi problémák elkerülése végett.

A DivX nem szabad szoftver (Free Software), és nem is nyílt kódú (Open Source). Létezett viszont a kodeknek egy nyílt forráskódú verziója, az OpenDivX, amelyből a ma XviD néven ismert nyílt forráskódú mozgókép-tömörítési eljárás kifejlődött.

A DivX formátum legfontosabb vetélytársai a licencelt mozgókép-tömörítési formátumok közül az Apple Computer Quicktime formátuma, a Microsoft Windows Media Video-ja és a Real Networks RealVideo formátuma.

A HD DVD (High Density Digital Versatile Disc vagy High Definition Digital Video Disc) egy digitális optikai formátum, ami a régebbi DVD szabványt hivatott felváltani. Fejlesztője a Toshiba. Fő riválisa a Blu-ray optikai eljárás, melyet a Sony fejleszt. Lemezeinek mérete egy szabványos CD lemezével megegyezőek. Az eljárás során nem a megszokott 650 nanométeres hullámhosszú vörös lézert használják, hanem 405 nanométeres ibolyakéket, így jóval több adatot lehet felírni vele egy lemezre.[1] A lemez gyártását 2008 március végén befejezték.

A HD képhez jobb minőségű hang is tartozhat. A két vezető hangformátum fejlesztő, a Dolby és a DTS is kifejlesztett olyan új hangformátumokat, amelyek jól illenek a igényesebb képminőséghez. Ezek a Dolby TruHD és a DTS-HD. Mindkettő jellemzője, hogy a hang tömörítetlen (96 kHz/24 bit), így 100%-ig azt a hangot kapjuk a filmekhez, amit a stúdióban a hangmérnök kikevert. Maximum 8 csatorna lehetséges (7.1), bár a kapacitás még több csatornára is elegendő lenne, a következő generációs lemezformátumok (Blu-ray és HD DVD) szabványa legfeljebb 8 csatornát engedélyez. További érdekesség, hogy a nagyobb sávszélesség miatt a hagyományos digitális hangkimeneteken (optikai és koaxiális) ez a két hangformátum nem vihető át, csak HDMI kapcsolaton keresztül. Így két megoldás lehetséges. A Blu-ray vagy HD DVD lejátszó átalakítja a hangot a lemez lejátszása közben, és a már kódolt (emiatt ugye értelemszerűen gyengébb minőségű) hanganyagot küldi át az erősítőnek optikai vagy koaxiális kapcsolaton keresztül. Amennyiben viszont erősítőnk képes Dolby TruHD vagy DTS-HD dekódolásra, HDMI csatlakozóvezetéken keresztül átvihető a hanganyag-feldolgozásra. Az említett hangformátumok használatának harmadik módja, amikor a maga a Blu-Ray lejátszó dekódolja a digitális adatfolyamot a saját D/A (digitális-analóg) konvertere segítségével, majd az így kapott, immár analóg jeleket továbbítja az erősítő felé. Ilyenkor csatornánként egy-egy RCA-RCA kábelt szükséges a lejátszóból az erősítő megfelelő bemenetéhez (5.1 v. 7.1 external input) csatlakoztatni.

Az európai kereskedelmi testület, az EICTA és az ASTRA bevezette a 'HD-ready' logót, amelyet azokhoz a megjelenítőkhöz használhatnak, amelyek tökéletesen együttműködnek a HDTV-s beltéri egységekkel, a HDTV adásokat meg tudják jeleníteni, és teljesítik a minimális műszaki követelményeket, amelyeket a testület meghatározott. A specifikáció minimum 720 soros felbontást követel meg, 16:9-es képernyőformátumban. Kompatibilisnek kell lennie a 1080i és a 720p jelekkel mind 50, mind 60 Hz-es képfrekvenciánál, és rendelkeznie kell HDMI csatlakozóval (beépített HDCP tartalomvédelemmel).

A High Definition Multimedia Interface (HDMI) egy korszerű csatlakozófelület tömörítetlen audio-video adatfolyamok átvitelére. A HDMI-t elsősorban a napjainkban egyre bővülő digitális jelforrások által küldött digitális jelek tökéletes - azaz teljességgel torzítás- és tömörítésmentes átvitelére - tervezték. Ahogyan a digitális televíziózás és az egyéb különféle szórakoztató-elektronikai berendézesek mind jobb és szebb képpel kápráztatnak el bennünket, úgy vált szükségessé egy olyan kábel, és hozzátartozó csatolófelület megalkotása, amely ezt az élményt nem rontja le azáltal, hogy a video- és hanganyagot csak tömörítve képes szállítani.

A HDTV (High-Definition Television) egy televíziós sugárzási norma, amely az eddigi (PAL, SECAM, NTSC) szabványoknál jelentősen nagyobb felbontású képet tesz lehetővé. Az ilyen közvetített adás már digitális formában továbbítódik, eltérően a korábbi analóg átviteltől. Félreértések elkerülése érdekében meg kell jegyezni, hogy a névben szereplő High-Definition elsősorban a felbontási specifikációkból adódó előnyösebb megjelenítési lehetőségekre céloz, mintsem a mindenkori kép minőségére, vagy annak élességére, amely nagyban függ a felvétel körülményeitől.

Mire jó a médialejátszó?

Matroska (kiterjesztései, ami .mkv a videó és . mka a hangállományoké) egy szabad és nyitott forrásszoftverű multimédiás konténer formátum,amely hasonló az Apple's QuickTime, MPEG MP4 vagy a Microsoft Advanced Systems Formatúmához. A matrjoska babáról nevezték el.

Az MP3 egy veszteséges tömörítésen alapuló zenei fájlformátum, jelenleg az egyik legelterjedtebb. Valójában két különböző, de nagyon hasonló formátum, az MPEG–1 Audio Layer 3 és az MPEG–2 Audio Layer 3 közös neve; illetve létezik egy nemhivatalos MPEG–2.5 Audio Layer 3 is. A három elsősorban a bitráta és a mintavételezési frekvencia megengedett értékeiben tér el.

Az MP3 szabványok nem definiálják a tömörítő algoritmust, csak a kitömörítőt és a fájl formátumát, így az MP3-nak a használt tömörítő (kodek) szerint számos különböző változata lehet.

Az MPEG-4 megjelölés egy az MPEG (Moving Picture Experts Group) 1998-ban bemutatott kölcsönös megállapodású audio/videó kódolási standard, amelynek elsődleges célja az alacsony bit gyorsaságú , 4800 bit/sec-tól kb. 4 Mbit/sec-ig, tartalmak kódolása.

Az Mpeg-4 szabványt alkalmazzák leginkább webes média folyamok átvitelére és CD-k terjesztésére, videó-telefonokhoz és televíziós programok sugárzásához.

Az Mpeg-4 technológia magába foglalja az Mpeg-1 és az Mpeg-2 számos jellegzetességét, kiegészítve azokat olyan új sajátosságokal, mint a kibővített VRML támogatás 3D megjelenítéshez; tárgy-irányítású összetett fájlokkal (beleértve az audio, videó és VRML tárgyakat), DRM (Digital Right Management, Digitális Jog Menedzsment) támogatással és más interaktív attrakciókkal.

Az Mpeg-4 legtöbb vonatkozásának fejlesztését és azok keresztülvitelét egyéni fejlesztőkre bízták, éppen ezért csak néhány teljesen komplett kivitelezése létezik.

Erre felkészülve a fejlesztők hozzájárultak a "Profiles" (Profilok) elgondolással, ami különböző képességek csoportba foglalását segíti elő.

Az MPEG-4 több egységes elnevezésű "Layer"—ből (Réteg) áll:

* 1 réteg: a videó és audio szinkronizálását és multiplexelését írja le
* 2 réteg: tömörítő kodek a videó jelekhez
* 3 réteg: tömörítő kodek az érzékelhető audio jelek kódolására
* 4 réteg: vizsgálati egyeztetésre szolgáló eljárásokat ír le
* 5 réteg: szoftver szimulációs rendszereket ír le
* 6 réteg: Delivery Multimedia Integration Framework (DMIF)
* 10 réteg: H.264 fejlett videó kodek

Az MPEG-4 elfogadott jelölése MP4.

Az Universal Serial Bus (USB; magyarul: univerzális soros busz) manapság nagyon elterjedt számítógépes csatlakozó. Előnyös tulajdonsága, hogy teljeskörűen Plug and Play, az összes modern operációs rendszer támogatja, és azonos felépítésű, akár PC akár Mac számítógép része.

Wi-Fi (WiFi, Wifi vagy wifi), az IEEE által kifejlesztett vezeték nélküli mikrohullámú kommunikációt (WLAN) megvalósító, széles körűen elterjedt szabvány (IEEE 802.11) népszerű neve.

Az XviD egy GPL nyílt forráskódú MPEG-4 képtömörítési algoritmus amely eredetileg az OpenDivX-en alapul. Az XviD-et egy önkéntes programozókból álló csapat készítette, miután az OpenDivX-et lezárták.

A jelenlegi stabil verzió a 1.1.3 (2007. 06. 28.). Az Xvid-be megjelenése óta rengeteg extra szolgáltatást építettek, így erős versenytársa a DivX-nek, amely vele együtt napjaink egyik legelterjedtebb képtömörítési eljárása. Az XviD előnye hogy amíg a DivX Pro eljárás használatáért vagy fizetnünk kell, vagy el kell viselnünk a megjelenő hirdetéseket, reklámokat (ez az MPEG licenc miatt van így), addig az XviD egy teljesen ingyenes, nyílt fejlesztésű projekt.

A szabadalmi jogok miatt az XviD 0.9.x verzióit nem licencelték személyeknek/vállalatoknak az olyan országokban, ahol az ezen típusú engedélyeket nem alkalmazzák (pl: az USA-ban és Japánban). Az 1.x kiadásoknál egy egyszerű GNU GPLv2 licencet használnak, egyértelmű földrajzi korlátozások nélkül, bár ennek ellenére az XviD használatát még mindig a helyi törvények szabályozzák.